1440

Habsburg Albert halálát követőn kialakult trónviszályban a Kanizsaiak Erzsébet özvegy királynét támogatták, mely jó alkalmat jelentett az Ulászló párti Rozgonyiaknak, hogy Kanizsa ellen vonuljanak és jelentős sereggel ostrom alá vegyék. Kanizsaiak végül a Bánffy családhoz fordultak segítségül vészterhes helyzetükben, akik csapataikkal megtámadták a Rozgonyiak seregeit és jelentős veszteségeket okozva megfutamodásra késztették őket. A Kanizsai családnak a győzelem a Bánffyak beházasodásába került.

1543

1543-ban I. Szulejmán hadjáratot indított, hogy a hódoltságot megerősítse és előretörjön Stájerország felé. Ekkor Kanizsát Zrínyi Miklós védte horvát és magyar katonák élén, akik a rohamokat visszaverték, és végül kitörve a várból feldúlták az ellenség táborát. Számos fegyver mellett zsákmányul esett az ostromlók vezérének, Ulema boszniai pasának aranyhímzésű sátra is. Ez a győzelem nem csak megállította a törököt, de jelentős haditett is volt, különösképp, hogy a hadjáratban több fontosságú erődítmény elesett.

1545

A két évvel korában megfutamított Ulema pasa újabb kísérletet tett a vár foglalására, jelentős erőkkel körülzárva azt. Zrínyi Miklós kaposvári és légrádi segédcsapatokkal támadt az ostromlókra, de az összehangolatlan támadás miatt a seregek nagy része felmorzsolódott, sőt Zrínyi alól még a lovát is kilőtték. Végül így nem kerülhette el a vár az ostromot. A védők azonban kitartottak és végül a török visszavonulni kényszerült, miután felrobbantották lőporkészletüket.

1600

Ibrahim nagyvezér majd 50.000 fős seregével vonult Kanizsa ellen, melyet Georg Paradeiser várparancsnok elcsigázott katonái védtek. A vár rossz állapotú volt, a védők pedig kimerültek az élelmiszer és hadianyag szállítások késlekedése miatt. Ezzel együtt is 40 napig tartották magukat, s csak akkor adták fel a várat szabad elvonulás fejében, amikor a felmentő sereg vereséget szenvedett. A vár megszerzése utat nyitott Stájerország és Karintia felé, mely komoly hadi siker volt a porta számára.

1601

A királyi seregek rövidesen megpróbálták visszaszerezni a várat Ferdinánd főherceg vezényletével. Amrát Haszán pasa védte a várat sikerrel, hiszen 67 napos ostrom után a támadók elvonulni kényszerültek a korán, 1 méteres hóval beköszöntő tél és az azt megelőző hosszas esőzések miatt. Az ostrom hatalmas veszteséget jelentett mindkét fél számára, hiszen a támadók 9000 embert, 2500 lovat és 24 löveget vesztettek, míg a védők létszáma is 215 főre apadt a harcok befejeztével.

1664

Kanizsa várát a téli hadjárat teljesen elvágta a hátországtól, így jó lehetőség kínálkozott a támadásra. Azonban a tervet nagyon lassú végrehajtás követte, így Zrínyi, Hohenlohe és Strozzi csapatai csak április végén kezdtek az ostromnak. Az ellátás hiánya a védőket már megadásra ösztökélte, amikor Köprüli Ahmed nagyvezér 40.000 fős sereg Belgrádból megérkezett. Ennek hatására a bécsi haditanács Zrínyi tiltakozása ellenére az ostrom abbahagyásáról döntött.

1690

Szabad elvonulás fejében 1690. április 13-án adta fel a török a várat, mely így ostrom nélkül került a császári csapatok kezére. Történt ez egy három hónapos blokád eredményeképp, miután a reményvesztett török katonaság és a polgári lakosság már nem bírta tovább az éhínséget. A Batthyány Ádám által vezetett támadó erők a vár elfoglalása mellett számos hadianyagot is zsákmányoltak. Kanizsa feladásával a török porta utolsó dunántúli erősségét volt kénytelen feladni.

[vissza]