Főmenü
.................................................
.................................................
|
GPS története
GPS rendszer Golobális Helymeghatározó Rendszer, melyet az USA katonai célokra fejlesztett ki. Ez alapján ma minden műholdas helymeghatározó rendszert így neveznek, legyen az Európai Unió Galileo, Oroszország és India Glonassz, vagy épp Kína Beidou rendszere. A rendszer alapja a nagy magasságban keringő műholdak által sugárzott jelek, melyek segítségével a földi vevőkészülékek háromdimenziós helyzet-meghatározásra képesek. Legalább négy műhold jelét fogva a vevő képes megadni az aktuális földrajzi szélességet és hosszúságot, a magasságot, és a pontos időt is. A rendszer tervezése az 1960-as évek elején kezdődött, de a projekt maga csak 1973-ban indult a Védelmi Minisztériumban. 11 év és 12 milliárd dollár után készült el a teljes rendszer 24 műholddal. Azonban már 1983-ban a Reagen adminisztráció engedélyezte a rendszer polgári célú alkalmazását is, miután légtérsértés miatt a szovjet légvédelem lelőtte a 007-es koreai utasszállító gépet. Ez a feloldás egy zavarójel mellet történt meg, így a civil felhasználás esetében a pontossága csak 100 m felett volt, ami repülési és hajózási céloknak megfelelt. 2000. május 1-én Clinton elnök bejelentette a zavaró jel eltörlését, s így már akár 10 méteres pontosság is elérhető volt, ami következtében jelentősen megnövekedtek a rendszer polgári célú alkalmazásának lehetőségei. Ezen felhasználások közé tartozik természetesen a természetjárás is, különös tekintettel a GPS vevővel ellátott készülékek, illetve a digitális térképek széleskörű elterjedése. .
GPS vevő Természetszeresen az első vevők katonai célú beépített készülékek voltak, s csak 1980-ban jelent meg a Rockwell Manpack fantázia nevű berendezése, mely egy 11 kg-os, hátra erősíthető, egycsatornás eszköz volt 16 méteres pontossággal. Az első kereskedelmi célú kézi GPS vevő a Magellan NAV 1000 volt, mely 1989-ben jelent meg. A 90-es évek közepéig folyamatosan kerültek a piacra az amerikai cégek GPS vevőinek civil változatai, mint a Garmin GPS 50, a Rockwell PLGR HNV-500A vagy a Magellan Trailblazer, illetve ezek polgári repülésre és hajózásra optimalizált változatai is, mint a Garmin GPS 55 AVD vagy a Garmin GPS 45. Folyamatosan készültek később már általános célú készülékek is, mint például a Magellan GPS 2000. Ezt a vonalat erősítette a 1996-ban megjelent a Garmin GPS II is, melynek állítható képernyője lehetővé tetette a készülék függőleges és vízszintes irányú használatát. Ebben az évben megjelentek a 12 csatornás vevők, melyek már cserélhető kártyás térképekkel rendelkeztek, mint a Lowrance GlobalMap 12, vagy a Garmin GPSMAP 175, mely utóbbi nyomvisszakövetés funkcióval is rendelkezett. Az évtized végéig további funkciókkal bővültek a kézi vevők képességei is, mint például a Garmin GPS12XL útpont átlagolása, a Magellan GPS ColorTRAK színes kijelzője, a Lowrance GlobalMap 100 számítógépről tölthető térképe, a Garmin eMap szabadon tölthető memória kártyája, a Magellan MAP 330 automatikus útpont átlagolás vagy épp a Garmin eTrex Summit elektronikus iránytűje és barométere. A 21. század pedig a Magellan Meridian sorozat készülékeivel szabványos SD kártyát, színes térképet és háromtengelyű elektronikus iránytűt hozott. Az újabb áttörést a 2004-es év hozta meg a Garmin iQue 3600 készülékével, mely az első PDA volt beépített GPS technológiával. Ezt követően aztán már nem volt megállás, és ma már szinte minden mobil eszköz rendelkezik GPS vevővel. Ezzel párhuzamosan a kézi GPS eszközök is folyamatosan okosodtak, ma már különböző játékok vagy épp papírmentes geocaching lehetőség is található bennük, de elérhetőek beépített fényképezőgéppel vagy PMR rádióval szerelt változatok is. Ezen tendencia mellett megjelentek a cél GPS eszközök is. mint a vadászokat, horgászokat, és egyéb rekreációs célokat kiszolgáló egyszerű koordináta pontra vezető vagy épp visszavezető készülékek, mint például a Oregon GPS Scout, illetve a direkt geocaching játékra fejlesztett Apisphere Geomate.jr.
|


























