.................................................

Segítség

.................................................

 


PopUp MP3 Player (New Window)


Idő és tér

A tájékozódásunk elsődleges elemei az idő és a tér. Nincs ez másként a természetben sem...

 

Az idő


Egyetlen állandó dolog van, s ez a változás maga. Ennek a változásnak az értelmezésére szolgáló fogalom az idő. Az idő, mely érzékszerveinkkel fel nem fogható, s amely sosem telik egyformán. Miként ezt Epikurosz megfogalmazta: "az idő nem létezik önmagában, önmaga által, csak észlelhető tárgyakon keresztül". Ezzel együtt és épp ekként próbáljuk folyamatosan megragadni azt. Ezen próbálkozásnak máig ható eredményei a sumérokig nyúlnak vissza.

Tőlük megtanultuk, hogy 12 hónap és (majd') 360 nap van egy évben, hogy (majd') 28 nap egy hónapban, hogy 24, azaz 12 nappali és 12 éjszakai óra van egy napban, hogy 60 perc van egy órában, és 60 másodperc van egy percben. Ennek az időszámításnak a rendszerét a természeti megfigyelések adták, elsődlegesen az égitestek mozgása: a Föld a Nap körüli keringése, ami adja az évet; a Hold Föld körüli keringése, ami adja a hónapot; és a Föld saját tengelye körüli forgása, ami adja a napot; stb.

 

A tér


Az időhöz képest könnyebben megragadhatónak tűnik a tér, melyben vagyunk: Magyarország - Dunántúl - Dél-Zala - Oltárci-dombok - Pálinkás-árok. Azonban ezek csak nevek, a körülöttünk lévő világ gondolati leképezései. Ha mindenki számára egységesen értelmezhető formában kívánjuk megragadni a teret, akkor az időt kell segítségül hívni. Hiszen a távolságok és így a helymeghatározás egyik legfontosabb eleme az idő.

A földrajzi helyzetmeghatározás hátterét is az égitestek mozgásának megfigyelése adta. Már a sumérok, de később Ptolemáiosz is képesek voltak a delelő Nap helyzetének megfigyelésével az észak-dél irányú helyzet becslésére, míg a kelet-nyugati irányú helyzetkülönbségeket a megtett út vagy az idő mérésével határozták meg.

 

Érdekesség, hogy az 1707 októberében Gibraltárból visszatérő győztes angol flotta a Csatornán 4 hajót és 1647 embert vesztett, mert a nagy ködben nem voltak képesek megállapítani a földrajzi koordinátákat. Eme katasztrófa hatására 1717-ben III. Anna angol királynő kihirdette a Hosszúsági Törvényt és díjat tűzött ki a hosszúsági érték pontos meghatározására. Ezt megközelítőleg 50 évnyi kemény munka után John Harrison nyerte el a pontos kronométer megalkotásával.


Az idő múlásának és a tér érzékelésének talán legplasztikusabb megnyilvánulása a kelő és nyugvó Nap képe. Ez a jelenség az, melyen jól megfigyelhető miként fordul el a Naptól a Föld; s ez az út, amit két, egymástól ~3 km-re lévő pont között 10 másodpercbe telik a Napnak. Tehát a két hely közt ennyi időeltérés van a napkelte és a napnyugta között. Miközben egy túrázó nyugodt tempóban 1 óra alatt teszi meg ezt a távolságot.
Hajdanán az emberiség - teljesen természetes módon - a Nap deleléséhez viszonyított helyi időt használt, s így az településről településre változott. Ez aztán a globalizálódó világunkban jelentősen megváltozott. Ma már szinte nem is csodálkozunk rajta, hogy a záhonyi vasutas ugyanazon zónaidő szerint indítja a Latorca IC-t, mint ahogy az onnan 2450 kilométerrel és 2 órányi helyi idővel nyugatra lévő Santiago de Compostela bazilikájának harangjai misére hívják az El Camino zarándokait. Hazánkban nincsenek ekkora távolságok, így nincs 30 percnyi eltérés sem helyi időben a keleti és nyugati végek között.
A Nap kelte és nyugta közötti eltérés számításakor fokonként 4 perccel lehet kalkulálni. Így a Magyarországra megadott értékek - melyek a 19°-os hosszúsági körre vonatkoznak - is ebből számíthatóak: keletre fokonként négy percet levonni, nyugat felé pedig ugyanennyit hozzá kell adni a megadott időponthoz.


[vissza]

 

Hol van és hogy lehet eljutni?




Mi van még ott?

Sok minden van, kutass tovább!

Milyen az időjárás?