Kanizsa vára lett Szigetvár eleste után a Balaton és a Mura közötti a védelem központja. Azonban feladatát nem tudta teljesen kielégíteni. Így 1577-ben a belső-ausztriai tartományok kidolgoztak egy határvédelmi stratégiát. Ennek eredményeképp a stájer rendek négy erődítmény építését vállalták fel Kanizsa és a Mura között. Ezek egyike volt Bajcsa vára. Az építési munkálatokat 1578. szeptember 8-án kezdték el, és egy korszerű ötszögű, olasz-bástyás palánkerősség készült itt el. A várban 150 stájer katona mellett horvát és magyar egységeket is állomásoztak. A vár csupán 22 évig állt fenn. 1600 után feladták és mára a várdomb is szinte teljesen eltűnt.

Az elmúlt évszázad utolsó éveiben tárták fel ez egykori várat dr. Vándor László vezetésével. Az ásatások során kiemelkedően gazdag leletanyag került elő. Mindezt még izgalmassá tette, hogy az építéssel és a vár ellátással kapcsolatos iratok fennmaradt a Grazi Tartományi Levéltárban. Így aztán a régészek által feltárt tárgyi anyag és az írott források kiegészítették egymást. Különlegességnek számítanak a leletanyagok között a fajansz edények, a finom kivitelű üvegpoharak és a bronz toll- és tintatartó készlet, míg az írott források kuriózuma a kapitány levelezése.

Az előkerült leletanyag szinte teljes tárgyi keresztmetszetet nyújt a várbeli életről. Érdekesség, hogy együtt jelennek meg a stájer, horvát és magyar áruk, mellettük pedig felbukkannak egyedi, ritkaságszámba menő német, osztrák és észak-itáliai termékek is. A leletanyag nagy változatosságban tartalmazza a különféle szerszámokat, munkaeszközöket, fegyver- és épületalkatrészeket, viseleti tárgyakat, edényeket, nem is szólva a nagy mennyiségű állatcsont anyagról. Mindezek nemzetközi viszonylatban is igazi különlegességé teszik a leletanyagot. Így a feltárások eredményeit bemutató tematikus kiállítás az ország számos pontján bemutatásra került, de megfordult az ausztriai Grazban és a horvátországi Csátornyán is.