Hahóti kódex

A magyar írásbeliség egyik kincse a Hahóti kódex, avagy Szent Margit Sacramentarium. Ez a 11. századból, vélhetően Salamon király uralkodása idejéből származó könyv a második legrégebbi, teljes egészében megmaradt magyar kódex, s az első a könyörgésgyűjtemények közül. Jelenleg Zágrábban, az érseki könyvtárban őrzik.

A hahóti Szent Margit bencés kolostor részére készült a kódex, nagyrészt bizonyosan Magyarországon. Ahogy bizonyos az is, hogy 1070 és 1092 között készült. Ugyanis Mór pécsi püspök 1970-es munkához igazodik, de az 1092-es zsinathoz nem, így például István, Imre és Gellért sem nem említetik meg benne a szentek között. Nem fér ahhoz sem kétség, hogy a hahóti bencések részére készült, hiszen ekkoriban ez volt az egyetlen Szent Margit kolostor, és a kódex az akkori szokásoknak megfelelően tartalmazza Szent Margit vértanú imáit, ahogy természetesen a rend névadójának, Szent Benedeknek a miseimádságait is.

A kódex 1094 után került Zágrábba, a Szent László által 1092 után létrehozott zágrábi püspökségbe. Ugyanis az újonnan alapított püspökség első vezetője a bencés Duh lett, ki zalai szerzeteseket és itteni könyveket is vitt magával. Így válhatott ez kódex, s a benne található könyörgésgyűjtemény a zágrábi liturgia kialakulására meghatározó jelentőségű.

A 17. században Mikulić püspök új kötéssel látta el a 111 lapos kódexet és a lapokat is egyforma méretűre vágatta. Ekkor nyerte el a ma is ismert 180×255 mm méretű alakját. A lapok díszítése egyszerű, ízléses, aranyozott iniciálék sorjáznak lapjain dél-német hatást mutatva. A kezdőbetűket olykor madarak, emberfejek díszítik, mely pedig francia hatásra utal. A lapszéleken és a szöveg alapján növényi indák találhatók. Színezésére a zöld, kék, okker és vörös jellemző.

A kódex egy lapja

Forrás és további részletek

	Olvasnivaló Wikipédia, epa

[vissza]