A Zala földrajzi és személynév is egyben, melynek eredete az illír-kelta Salla (Sala, Salle), s hajdanán a Zala folyót jelölték vele. E névvel, illetve az ebből képzett előtagokkal a folyó mellett a hozzá kapcsolódó településeket nevezték. Így lett Salla, a mai Zalalővő, melyet Municipium Aelium Salla néven 124-ben Hadrianus császár emelt városi rangra. Illetve így lett Zalavár Mosaburg is a honfoglalást követően.

A névadás szempontjából Zalavár szerepe különösen fontos, hiszen innen ered a megye elnevezése. Az államalapítás során I. István király vármegyerendszert hozott része, melyben az ország dél-nyugati, Bulcsú nemzettség birtokait szervezte egybe. Ennek központja lett Kolonvár, s nevezték a vármegyét Kolonnak. Később az ispánság Zalavárba költözött, s lett a vármegye központja és egyben névadója is.

1920-ig a Muraköz, Csáktornya központtal és Alsólendva is a vármegye része volt, de ez ekkor Jugoszláviához került. 1950-ben pedig a Balaton-felvidék, Balatonfüredtől, Tihanyon, Tapolcán és Sümegen át Keszthelyig került Veszprém megyéhez. 1979-től Keszthely és Hévíz újra Zala megye része.

Érdekesség, hogy a Balatontól délre, Tab mellett fekszik Zala falu és folyik rajta keresztül a Zala-patak. Azonban ez a terület sosem volt Zala megye része, így földrajzi hovatartozással nem magyarázható a névadás.

Forrás és további részletek

	Olvasnivaló Wikipédia, Zala Megyei Levéltár

[vissza]