Várak Dél-Zalában az Interregnum után


Az Árpád-kori kisvárak többsége vagy elpusztult, vagy jelentőségét vesztette. Így az Interregnum időszaka után már a mai Baktüttős, Dióskál, Eszteregnye, Hahót, Kanizsa, Muraszemenye, Nagyrada, Lasztonya, Liszó, Söjtör vagy épp Várfölde területén álló egykori erősségek közül kevés kap szerepet. Ezek a föld- és palánkvárak, akár lakhelyként, mentsvárként vagy ellenőrzési pontként szolgáltak is, nem felelnek meg sem védelmi, sem hadászati, sem rezidenciális céloknak. Így a földesurak új várakat emeletnek, pontosabban várkastélyokat, hiszen az elsődleges cél rezidenciális volt. Majd az oszmán fenyegetettség hatására erősítik ezeket tovább, és épp hadászati okból kerülnek lerombolásra, török előtt vagy török után.

Földbirtokosok

A tatárjárás utáni nagyarányú adományozásokkal kialakultak a nagybirtokok, és a birtokosok rangjuknak megfelelő szállást emeltettek. Ekkor épül fel a Kanizsai család várkastélya Kanizsán, a Rozgonyiak erőssége Kiskomáromban, a Kőszegiek kastélya Lentiben, a Széchenyiek erődítménye Pákán, a Kerechényiek palánkvára Kányaváron, a Sárkány család új vára Hahót határában, a Szécsiek várkastélya Szécsiszigeten, vagy a sorban legkésőbb a Both család kastélya Kanizsa határában.

Kanizsa

Az Európa hírű végvárként ismert Kanizsa várát a nagyhatalmú Kanizsai család emeltetette a 14. század végén, a Kanizsa folyó mocsaras völgyében, és erősítették szinte bevehetetlen végvárrá az évszázadok alatt, míg a török kivonulása után aztán jelentéktelenné vált és lebontották.

Török veszedelem

Újabb nagyarányú építkezésekre az oszmán előretörése után került sor. Először még csak a földbirtokosok erősítették meg váraikat, majd már az udvar, saját kézbe véve az erődítményeket. A déli végvárrendszer részeként ekkor várak is épülnek Bajcsán, Felsőrajkon, Fityeházán, Molnáriban, Murakeresztúron, Kacorlakon, Nagyrécsén, Pacsán, Újudvaron vagy épp Zalaszentbalázson. Többet közülük a török támadása előtt védelmi célból lerombolnak, mások a harcok áldozatává válnak.

Weitschawar

Szigetvár eleste után a Balaton és a Mura közötti a védelem központja Kanizsa lett, így megerősítésére a stájer rendek négy erődítmény építését vállalták fel, melyek egyike volt Bajcsa vára, ami csak 22 évig állt fenn, mert Kanizsa eleste után ezt is feladták és az enyészeté lett.

Várak végnapjai

A Habsburg hatalom a rebellis magyarok lehetséges ellenállási fészkeit kiiktatva több lépcsőben romboltatta le a Dél-Zala megmaradt várait is. Kivételt a koronához hű földesurak erősségei jelentettek, melyek hadászati jelentőségüket vesztve ezzel együtt sem maradtak meg várnak. Így lett az Eszterházy-ak kezén Lenti várából gazdasági épület, míg Szécsisziget vára helyén a Szapáry család kastélya.

Ma a régióban várak emlékeit Lenti, Szécsisziget, Eszteregnye, Nagykanizsa-Miklósfa, Zalavár és Felsőrajk településeken találni csupán.

[vissza]