1877-ben jelent meg az első magyar turista térkép, mely a Magas-Tátráról készült, és a nem sokkal azelőtt megalakult Magyarországi Kárpát Egyesület kiadásában jelent meg. Ez egy 1:100 000 méretarányú térkép volt, ahol kékkel a vízrajzi, feketével a síkrajzi és barnával a domborzati elemeket jelölték. A következő turistatérkép megjelenéséhez 1888-ig kellett várni, mely év azért is emlékezetes, mert ekkor alakult meg Budapesten a Magyar Turista Egyesület. Az egyesület munkája eredményeképp fokozatosan gyarapodott az országban a jelzett turistautak száma is. Ezzel együtt pedig egyre nőtt az igény a térképek iránt is. Hiszen egyre többen vágytak a természetbe, és szerették volna egyedül, túravezető nélkül járni a hegyeket, a völgyeket, az erdőket. Ezen igény a kielégítésére először a jelezett turista utakat katonai térképekre nyomtatták rá. Ez persze nem volt igazi turista térkép, de gyors és olcsó megoldást kínált a természetjáróknak.

1922-ben megalakult az Állami Térképészeti Intézetet, mely nemsokára el is kezdte a turista térképek kiadását. Sorban jelentek meg a térképek: Budai-hegység, Kőszegi-hegység, Pilis, Karancs, Bükk, Vértes, Mátra. Ezek a turista térképek már finom rajzolatúak és szép színezésűek voltak, melyet a domborzatot részleteit is jól mutatták. Ezek a tréképek 1:50 000 méretarányban készületek és piros színnel ábrázolták a turistautakat felirattal jelölve az jelzéseiket. Az ekkor kiadott térképek mindegyikének borítóját az úgynevezett középcímer díszítette, így a köznyelvben ma is "angyalos térkép"-nek említik ezeket.

1945-öt követően a Honvéd Térképészeti Intézet, mint az Állami Térképészeti Intézet jogutódja még kiadta a Budai-hegység turista térképét és 1948-ban még megjelentet magánkiadásban néhány más térkép is, de aztán a Rákosi-rendszer ezeket mind titkosította és előírta a beszolgáltatásukat. 1956-ban jelentek meg aztán újra turista térképek, melyek azonban nagyon szegényesek voltak. A domborzatot csak árnyékolással szemléltették ezeken, és az utakat és a vasutvonalakat pedig csak szögletesen vonalak ábrázolták, sőt még a méretarányt sem tüntették fel csak egy méretlécet tettek a térképre. A további években sorban jelentek meg térképek a Budai-hegységtől és a Mecsektől a Zempléni-hegységen át és a Bakonyon át Börzsönyig és Bükkig. Ezeken a térképeken már az utak és vasutak ábrázolása is pontosabb volt, és megjelentek szintvonalak is, de a méretarány továbbra is hiányzott róluk.

Az 1954-ben megalakult, polgári térképkiadásra szakosodott Kartográfiai Vállalat adta ki ezeket a térképeket, először csak egyszerű tájképpel a borítójukon, majd az ismert sárga borítós sorozatban. A térképek részletessége és minősége folyamatosan javult az évtizedek során és az 1990-es évek végére számos kiadó adott ki turista térképet, lefedve így szinte a teljes ország túrázás szempontjából fontos területét. A következő nagy áttörést az internet és a GPS készülékek elterjedése, s ezzel együtt a digitális térképek jelentették, mint amilyen a turistautal.hu is.