.................................................

Segítség

.................................................

 


PopUp MP3 Player (New Window)

Tavaszi barangolás 2011

A Szívünk csücske Zala túrasorozat 4. programjaként 2011. április 9-én került megrendezésre a Tavaszi barangolás a Pannonhát Tájparkban túra, melyen Lőrincz Sándor szeles, de virágzó tavaszban vitte 22 kilométeren a majd 30 fős természetjáró csapatot a Gelse - Kerecseny - Orosztony - Örömhegy - Nagybakónak - Eszperantó-források - TV torony - Újudvar útvonalon.

 

 

Az alábbiakban Lőrincz Sándor túrabeszámolóját tesszük közzé, megköszönve ezúton is a túrát.

 


 

A jelentkezési határidőig 12 természetbarát jelezte részvételi szándékát a hétvégi túrán. Egy kicsit meglepő volt az érdektelenség, mivel jó időt jósoltak. Péntek délutánra aztán felgyorsultak az események, mert mint interneten, mint telefonon folyamatosan érkeztek a jelentkezések. Így szombaton reggel egy tömött buszon indultunk el jó 10 perc késéssel Gelse irányába. Ezt a késését végig megtartva 8 órára érkeztünk meg a szépen felújított templomnál található buszmegállóba. Gyors létszámellenőrzés - amin kiderült -, 28-an vagyunk. Nem sokat teketóriáztunk, hanem nekiindultunk az előttünk álló szép napnak.


Először rövid sétát tettünk a megújult település központjának számító iskolánál és a körülötte elterülő szabadidő parkban. Az idelátogatók és a helybeliek kellemes kikapcsolódását biztosítja a műfüves focipálya, a nyári korcsolya pálya, és a mese játszótér. A még téliesített, letakart szökőkútnál elkészítettük az első csoportképet, amit aztán a nap folyamán még jó néhány követett. A rövid nézelődés után a piros kereszt jelzést követve, végig bandukoltunk a település főutcáján.

Két éles kanyar és pár száz méter megtétele után elváltunk a fő úttól és egy jó minőségű, aszfaltozott mezőgazdasági úton megindultunk az előttünk magasodó domb irányába. A tetőre felérve hamarosan elhagytuk az utat és besétáltunk a tavaszi pompában úszó erdőbe. A frissen sarjadó lombkorona, és a réseken besütő nap feledhetetlen látványt nyújtott. Az élénkzöld erdei világot a talajszinten ezerszám virágzó ibolya és a minden felől hallatszó madárfütty színesítette.

A Vágási-erdőben haladtunk. Erdők és harmatos rétek váltogatták egymást. Hamarosan egy nagy mezőre értünk ki. A mező végében egy kerítés mellett kapaszkodtunk fel a menetrend szerinti domb gerincére. Tavaly még a kerítésen belül egy szürke marha gulya csodálkozott rá az elhaladó turistákra, míg most csak az üres terület ásítozott a kerítés túloldalán. Szapora pulzussal és szuszogva egyre magasabbra kapaszkodtunk, míg végül teljesen kinyílt körbe a táj. Szívet és lelket gyönyörködtető látvány tárult elénk. Közvetlenül alattunk a tavaszi pompában úszó erdő terült el. Hátrább a Principális-csatorna völgye nyújtózkodott északról dél felé- Nyugat felé a Zalaegerszeg-Letenyei dombvidék zárta le a látóhatárt. A dombvonulat és a völgy lábának határán megbúvó települések templom tornyai vígan integettek a messzeségből. Délről a homokkomáromi, szinte szemből a zalaszentbalázsi, még északról a hahóti templomok jelezték a településeket. A hátunk mögött is mesébe illő volt a táj. Észak-kelet felől a Pogányvár dombsora látszott, míg kelet felől alattunk a völgyben feltűnt Kerecseny és Orosztony település.

A távoli messzeségben a Keszthelyi-hegység és a Tapolcai medence tanúhegyei szürkés- kék tömbje látszottak. Amerre a szem ellátott az erdőkben virágzó madárcseresznye fák világítottak fehéren. Kattogtak is rendesen a fényképezőgépek. Mindenki szeretett volna egy darabot hazavinni ebből a szépségből. A nézelődés után csoportkép és indulás az előttünk húzódó mély völgybe. Ezt a részt a térképek Török-csapásnak nevezik. Rövid ereszkedés után a völgyben kanyargó úton értük el Kerecseny határát.

A kiszáradt Harc-földi vízfolyás hídján áthaladva megkezdtük a kapaszkodást a következő domb tetejére. A tetőről szép kilátás nyílt Kerecsenyre, valamint a domb másik oldalán, csupán pár száz méterre található Orosztony településre is. Az egyre erősebben fújó szél miatt hamar leereszkedtünk a völgybe és néhány perc múlva már az orosztonyi játszótéren és emlékparkban pihentük ki az út eddigi fáradalmait. A játszótér minden igényt kielégít, talán csak egy hibája volt, hogy nem volt még kinyitva az ivókút vízcsapja. A szendvicsek és almák elfogyasztása után, ismét nyakunkba vettük az utat. Az eddigi  piros sáv jelzést elhagyva a zöld sáv jelzésre tértünk át. - Ha végig ezt a jelzést követnénk, akkor Zalakarosra érhetnénk.

A falu szélén található elhagyott TSZ telep mellett elhaladva már előttünk tornyosult az Örömhegy, következő úti célunk. A jelzés egy széles mezőgazdasági úton haladt. A tavaszi verőfényben az út mindkét oldalán vidám zöld színnel hullámzott az őszi búzavetés. Hamarosan elértük a Hamuházi-hidat és a mellette állított Thúry György kopjafát. Thúry György a török kori Magyarország leghíresebb bajvívó vitéze volt. Dicső élete ezen a tájon ért véget 1571 április 2-án. Emlékének megőrzésére minden év április első szombatján rendezik meg a Thúry György teljesítménytúrát. Vagyis előttünk egy héttel már 22. alkalommal adóztak a hős katona emlékének. Ezt mutatta a virágdíszbe öltöztetett kopjafa is. Egy rövid megemlékezés után tovább haladtunk és hamarosan balkéz felé rátértünk az Örömhegyi kulcsos házhoz vezető piros háromszög jelzésre. Az út folyamatosan emelkedett, ami nem akadályozta meg a csapatot abban, hogy megcsodálja az út két oldalán látható hatalmas, öreg tölgyfákat. Minden kapaszkodó véget ér egyszer, így mi is hamarosan ott szuszogtunk a kulcsos ház bejáratánál.

A házigazda szívesen fogadta a csapatot, és nemsokára előkerült a konyhából a hideg sör, a helyi vörösbor és a tálcákon gőzölgő fekete is. A szikrázó napsütésben mindenki megebédelt, miközben magába szívta a táj szépségét. A szokásos csoportkép elkészítése után indultunk tovább. Az út mentén, sok helyen kivágták az erdőt, így meglepően szép tájkép tárult elénk. Észak kelet felé a Badacsony tömbje előtt még a Balaton víztükre is felsejlett.

A  piros háromszög jelzésről hamarosan az Országos Kék Túra útvonalához csatlakoztunk. A két jelzett út találkozásánál a fák árnyékában áll a térség turisztikai felfedezésében jelentős szerepet játszó Rockenbauer Pál emlékére állított kopjafa. Az útkereszteződés másik oldalán a Szent Kristóf tiszteletére állított apró kápolna húzódik meg egy kőkereszt mellett. A kék jelzésen megkezdtük az ereszkedést Nagybakónak irányába. Egy mély völgybe értünk le, ahonnan megint csak fel kellett kapaszkodnunk a dombtetőre. Az ösvény mellett húzódó mély eróziós völgy volt az útvonal legszebb része. Az erdőből kiérve balra, majd hamarosan jobbra fordult az út.

Egy gerincúton haladtunk dél felé, miközben gyönyörű panoráma nyílt az alattunk húzódó völgyre és párhuzamos dombsor tetején magasodó TV toronyra. Egy magaslesnél élesen jobbra fordultunk és leereszkedtünk a virágzó sombokroktól fehérlő völgybe. A völgyben hamarosan elértük a Nagybakónak határában álló állatfarmot. Itt számtalan kecskegida és három szép paripa nézte csodálkozóan a kerítés mellett elhaladó kirándulókat. Néhány száz méter után toppantunk be a település szélső utcájába. Itt jobbra fordult az út és megindultunk a már az előző kirándulásunk során megismert Eszperantó-forráshoz. Egy különbség azonban most is volt.

A forrásvölgy bejáratánál egy nagy piros lakóautó állt a fűben. Mint később kiderült egy világutazó család táborozott le a forrásoknál. Három év alatt kerülték meg a Földet és a tervek szerint május elsejére szeretnének haza érni. A világjáró család, több apró gyerekkel a tűz körül sürgött-forgott. Két „Szívünk csücske Zala” kitűzőt ajándékoztunk nekik, hogy jó szívvel emlékezzenek a zalai természetjárókra. Egy közös kép az apukával és már rohantunk is tovább, mivel megint csak szűkös volt a rendelkezésünkre álló idő, hogy elérjük a három órás buszt.

A csapat eleje igencsak kilépet, aminek következtében kilométeres sor alakult ki. Ketten, akik kocsival jöttünk Újudvarra a busz érkezése előtt 7 perccel értünk az autókhoz, ahol rögtön gázt adtunk és a hosszan elnyúló sorból 2 fordulóval vittük le a fáradt csapattagokat a megállóba. Az utolsó résztvevő a busz érkezése előtt kb. fél perccel ért a megállóba, így sikeresen mindenki haza tudott utazni.

Tanulság? Nem kell rohanni, ha a későbbi busszal megyünk haza. Ezt a következőkben figyelembe kell vennem a túra megszervezésekor./ Végül is mindenki büszke lehet a teljesítményére, mivel a táv meghaladta a 22 km-t. Azt már csak otthon vettük észre, hogy a folyamatosan fújó szélben rákvörösre sült az arcunk. Hiába már a Nap sem a régi! Ha leszámítjuk a végén a kellemetlenséget a rohanás miatt, akkor megint csak elmondhatjuk, hogy egy csodálatos tavaszi napot töltöttünk el a barátaink társaságában a Dél-zalai dombvidéken. A tavaszi pompában tündöklő táj ismét megerősítette bennünk azt az érzést, hogy a szívünk csücske nem más, mint Zala!

 

Képek

 


 

A túrasorozat következő eseménye a Tavaszi zsongás a Dél-zalai erdőkben 2011. április 30-án, szombaton lesz a Budafapuszta - Kistolmács - Kozár-forrás - Zajk - Öreghegy - Letenye útvonalon, 14 kilométeren. A program a Budafapusztai Arborétum látogatásával kezdődik.

Találkozás 6.15-kor Nagykanizsán az autóbusz állomáson, majd indulás 6.30-kor Bázakerettye, Budafapuszta megállóba. Hazautazás Letenyéről a 14.10, 15.45, 15.50 vagy 16.20-kor induló busszal.

Jelentkezni lehet az indulást megelőző szerda estig a Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. e-mail címen, vagy a 06 30 246-51-90 telefonszámon Lőrincz Sándor túravezetőnél.

 

Olvasnivaló
Szívünk csücske Zala túrasorozat



Vélemények

Még nem értékelte senki. Kérjük lépjen be és ossza meg véleményét! < >< >< ><-->

 

Hol van és hogy lehet eljutni?




Mi van még ott?

Sok minden van, kutass tovább!

Milyen az időjárás?